Akkor kezdjük is a legelején. Ahogy a bevezetőben is írtam a szövőszékeket láncfonal emelő szerkezeteiben különböztetjük meg. Ezek a rendszerek különböző „alakú” nyitást tesznek lehetővé. A leírás ezt a csoportosítást veszi alapul.
A
szövés során különböző alakú szádnyílásokat képzenek a használt szádképző
szerkezetek. Célja mindegyiknek ugyan az, miszerint a szövés
kötés-szerkezetének megfelelő szádnyílás keletkezzék, amibe a bevetendő fonal
fog kerülni. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy egyik sem jobb vagy rosszabb a
másiknál. Itt feladatokról és funkcióról beszélünk. Egyes textilszerkezetekhez
az egyik egy másik kötésnél pedig egy másik szerkezet lesz a jobb, vagy
könnyeben használható gyártás és gyárthatóság szempontjából.
Ennek nyomán valójában három szád típust különböztetünk meg.
A, teljes szád: Ennek képzése olyan szerkezeteket feltételez melyek emelik és süllyesztik az adott láncfonalakat/nyüstkereteket. Ide tartozik a hazánkban elterjedt sikoltyús/csigás kényszerpályás elrendezés, vagy a kontramars/váltvajárós szerkezetek. Ezeket egyenként is kibontom a későbbiekben.
B, fél szád: Ebben
az esetben a szerkezet a szövet síkjából vagy emelni (felső félszád) -és ez
a gyakrabban használt- vagy süllyeszteni (alsó félszád) tud. Ide tartoznak
a mai forgalomban lévő szövőszékek. Van pár fajta, amiről érdemes beszélni.
Ilyen a kézzel, kallantyúkkal mozgatott asztali szövőszékek és változataik,
Jack típusú szerkezetek. Ezeket is kibontom szépen sorban a későbbiekben.
C, öszetett szádalak: Az előzőekben leírtak kombinációjából alakul. A damaszt „székek” ill. a jacquard szerkezetek alkalmazzák. Ebben a dokumentumban érintőlegesen lesz sző elvi szinten a témáról.
Ezzel meg is volnánk a csoportosítással a legfontosabb szádalakok szempontjából. A következő rész első felében arról lesz szó, hogy milyen szerszámokat különböztetünk meg. A másodikban pedig megvizsgáljuk a kényszerkapcsolatos (sikoltyús szerszámot).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése